Kismedencei gyulladás

A kismedencei gyulladás, angol nevén pelvic inflamatory disease (PID) a kismedencében található belső női nemi szervek (méh, petevezetékek, petefészkek, méhszalagok) gyulladásos állapotának összefoglaló neve.  Mivel csak igen súlyos esetekben érintett valamennyi szerv a gyulladásban, ezért célszerű az orvosi szaknyelvben elterjedt módon a méhnyak (cervicitis), méhnyálkahártya (endometritis), petevezeték (salpingitis), a petevezeték és petefészek (adnexitis) gyulladásos állapotait külön megnevezni. A köznyelvben a petefészek gyulladás és felfázás megnevezések terjedtek el.

Kóreredet

A kórkép kialakulásáért mindig bakteriális fertőzés a felelős. Míg a hüvelyben normál esetben baktériumflóra van jelen, addig a belső nemi szervek egészséges állapotban sterilek.

Élettani körülmények között a méhnyak sűrű, antibakteriális hatással is rendelkező váladéka akadályozza meg a baktériumok bejutását a méhűrbe.  Csak egyes szexuális úton terjedő kórokozók, elsősorban a Gonorrhoea és a Chlamydia baktériumok képesek méhnyakon át felszálló fertőzést okozni.

A normál hüvelyflórát alkotó baktériumok eszközös beavatkozás (abortusz, méhkaparás (curettage), spirál felhelyezés), vagy vetélés és szülés kapcsán, esetleg spirál jelzőfonala mentén juthatnak fel a kismedence szerveibe.

Kórlefolyás

A kórlefolyás alapján elkülöníthető heveny gyulladással járó akut és larvált tünetekkel kísért subacut vagy krónikus kismedencei gyulladás.

A klasszikus, akut kismedencei gyulladást hőemelkedéssel, lázzal kísért erős alhasi fájdalom jellemzi, mely gyakran sugárzik

deréktájba és az alsó végtagokba. Kísérheti hüvelyfolyás, teltségérzés, haspuffadás és vizelési panaszok is. Legtöbbször korábban már károsodott petevezetékek felülfertőzésének következtében jön létre. Rendszerint több baktérium együttes fertőzése mutatható ki, ezért kezelése kombinált antibiotikum terápia, melyet a szokásosnál hosszabb ideig (min. 14 napig) célszerű folytatni. Súlyos esetekben, intravénás antibiotikum kezelésre, tályog kialakulása esetén műtétre is szükség van. Korszerű elvek szerint törekszünk ilyenkor is laparoscopos úton végezni a műtétet és csak a szükséges mértékben kiterjeszteni a beavatkozást.

Amennyiben a gyulladást szexuális úton terjedő, Chlamydia trachomatis baktérium okozza, a tünetek jóval enyhébbek, a láz általában hiányzik. A heveny tünetek hiányának oka az, hogy a Chlamydia baktérium a hámsejtekben szaporodik és életciklusa az átlagos baktériumokénál hosszabb. A fertőzés lassan, a hámréteg mentén „araszolva” halad a méhnyakon át a petevezeték felfelé. Kiterjedt Chlamydia fertőzés ugyanakkor az egész hasüreget, beleértve a májfelszínt is érintheti. Következménye súlyos lehet.

Tünetek

A Chlamydia baktérium elsőként a méhnyak csatornáját fertőzi, kezdetben helyi gyulladás (cervicitis) alakul ki, mely bő, gennyes-nyákos méhszáj váladékozáshoz vezet. Amennyiben a fertőzést idejében észleljük, megfelelő antibiotikum kezeléssel komolyabb maradványtünetek nélkül a Clamydia fertőzés kezelhető. Ellenkező esetben a fertőzés lassan megindul felfelé. Amikor eléri a méh üregét, illetve a gyulladás ráterjed a méhet körülvevő kötőszövetekre, a méh mozgatásra érzékennyé válik. Aktus, vagy nőgyógyászati vizsgálat során alhasi fájdalom jelentkezik. A fertőzés gyakran minimális tünetek kíséretében zajlik, aminek legfőbb veszélye, hogy észrevétlenül, de súlyosan károsíthatja a petevezetékeket.

Késői következmények

Kismedencei gyulladások igen kellemetlen tulajdonsága, hogy nem múlnak el nyomtalanul. Akár tünetmentesen lezajló gyulladás is súlyos késői szövődményekhez vezethet.

• A gyulladás következtében a petevezetékek fala megvastagodik, a mozgása gyengül, vagy megszűnik. A petevezeték csatornáját bélelő csillószőrös hengerhám károsodik, ezért a méh ürege felé tartó áramlás gyengül, vagy megszűnik. A károsodott petevezetékek méhen kívüli terhességhez vezetnek.
• A petevezetékek a hegesedés, kitapadás következményeképpen. el is záródhatnak, ami meddőséghez vezet.
• Az ismételt gyulladások következtében megvastagodott nyálkahártyák fokozott mennyiségben termelnek váladékot, mely krónikus folyást okozhat.
• A petevezetékek körül, illetve a méhet függesztő szalagok mentén kialakuló hegesedés és a kismedencei szervek összetapadása krónikus kismedencei fájdalom forrása lehet.

Tályog

Kismedencei tályog leggyakrabban már korábban károsodott petevezetékek felülfertőződése esetén jön létre. A tályog egy környezetétől fallal körülhatárolt gennygyülemet jelent. Amennyiben a gennyes folyamat csupán a petevezetéket érinti, pyosalpixról (gennyes petevezeték gyulladás) beszélünk, amennyiben a folyamat ráterjed a petefészkekre és belekre is, kialakul a tuboovarialis abscessus. Tályog kialakulását heveny tünetek, fájdalom, magas, vagy visszatérő láz kíséri. Ilyen esetben csupán az antibiotikum kezelés nem elégséges, a tályogot műtétes úton fel kell számolni. A sebészeti beavatkozás során az érintett petevezetéket, tuboovarialis abscessus esetén gyakran a petefészket is el kell távolítani! Amennyiben a gyulladás a méhet is érinti, ilyen elhanyagolt spirál melletti gyulladás, esetleg szülést, lázas vetélést követően szokott kialakulni, a méh eltávolítására is szükség lehet!

Megfelelő előrelátással a fertőzések megelőzhetők, vagy időben kezelhetők!

Fontos a rizikócsoportba tartozók Chlamydia szűrése.

A Chlamydia fertőzés legfontosabb rizikótényezője a szexuális partnerek száma az élet során, illetve az új szexuális kapcsolat.

Akut kismedencei gyulladás leggyakrabban a nőgyógyászati kisműtétek után (pl.: terhesség megszakítás, spirál felhelyezés), illetve spirál nem rendeltetésszerű használata (előírtnál tovább viselés) esetén fordul elő.